Édes Ürömmel, a Rák ellen!
 

 Kínában évezredek óta használt gyógynövény, a malária ellenszere, újabban a rák gyógyításában bizonyult ígéretesnek, mivel artemisinin nevű hatóanyaga igen hatékonyan pusztítja a rákos sejteket, miközben az egészséges sejtek közül csak elenyésző számban szed áldozatokat – kb. 1200 elpusztított ráksejtre jut egy egészséges sejt

Hatását több száz tudományos kutatás kétséget kizáróan bizonyítja!
Mellékhatásoktól mentes!

Bevezetés:
A várható életkor megemelkedésével olyan betegségek kerültek a vezető halálozási okok élére, mint az érrendszeri betegségek, vagy a második helyen szereplő rákos megbetegedések. Hazánkban 2012-ben több mint 33 ezer ember halt meg rosszindulatú daganatok következtében. A nemek tekintetében eltérő daganattípusok alakulnak ki, ám kijelenthetjük, hogy a tüdőrák tehető felelőssé a legtöbb daganatos beteg haláláért.
A genetikánk, a táplálkozásunk, élőhelyünk, életmódunk komoly befolyással bír egészségi állapotunk alakulásában. A szakértők becslése szerint 2030-ra a daganatos megbetegedések száma 26 millióra nő világszerte, és évente 11,5 millió rák okozta haláleset várható. A daganat kialakulása sok esetben megelőzhető néhány étkezés és életmódbeli változás bevezetésével.
Világszerte számtalan laboratóriumban foglalkoznak a krónikus betegségek kezelésének, gyógyításának lehetőségeivel. Köztudott tény, hogy a gyógyszerek legtöbbje rendelkezik mellékhatásokkal, amelyeket gyakran más gyógyszerekkel próbálunk ellensúlyozni.
A naturális medicina ismét segítségünkre sietett egy ősi malária ellenes növénnyel és kivonatával. Ez az életmentő növény az egynyári üröm (Artemisia annua) és érdekes rákos sejteket elpusztító hatóanyaga az Artemisinin. Hogy mi a hatásmechanizmus és milyen bizonyítékokkal rendelkezik az orvostudomány? Választ kapunk minden kérdésünkre, de előtte tekintsük át milyen elterjedt betegségek kezelésére ajánlható ez a rákölő vegyület.

Első helyen a tüdőrák:
A tüdőrák a tüdő szövetéből kiinduló korlátlan osztódási képességgel bíró kóros sejtszaporulat, rosszindulatú daganat. A folyamat áttét (metasztázis) képzéséhez is vezethet, amely alatt az abnormális tüdőszövetnek más szervekben való megjelenését és burjánzását lehet érteni. A tüdőrákok többsége a tüdő epitheliális szövetéből, azaz hámszövetéből származik.
A betegség évente 1,3 millió ember halálát okozza világszerte. Magyarországon mind férfiak, mind nők között a tüdőrák képezi a vezető daganatos halálokot, férfiak körében 5763, nőknél 3133 halálesetet okozva 2012-ben. Az új megbetegedések száma 2011-ben férfiak között 6734 volt, (leggyakoribb férfi rosszindulatú daganat), nőknél pedig 4175 (3. leggyakoribb női rosszindulatú daganat).

Incidenciáját és mortalitását tekintve a tüdőrák a legelterjedtebb daganatféleség a világon. A statisztikák szerint a tüdőrák 50 év felett, korábban vagy jelenleg is aktívan dohányzó személyekben alakul ki a leggyakrabban és a legelső helyet foglalja el a halállal végződő daganatos megbetegedések között.
Habár a nyugati országokban a halálozás aránya csökken a férfi lakosság körében ez nem mondható el a női populációról, köszönhetően a dohányzás egyre nagyobb elterjedésének e csoporton belül. Ez többek között a dohánygyárak sikeres kampányának is köszönhető, akik az 1970-es évek óta előszeretettel célozzák meg a női fogyasztói réteget (light és hosszú cigaretták). A tüdőrák leggyakoribb tünete a rövid, nehézkes légzés, a gyakori köhögés (néha vérköpéssel kísérve), illetve a testsúly csökkenése.
Nem minden tüdőrák alakul ki dohányzás miatt, de a passzív dohányzás, mint kiváltó tényező egyre inkább előtérbe kerül, ami megelőző intézkedések meghozatalára serkenti a kormányokat a nem dohányzók védelmében. A gépkocsik, gyárak és erőművek által kibocsátott szennyeződés szintén jelentős rizikófaktornak bizonyul.

Az emlőrákról hazánkban:
Az emlőrák vagy mellrák az emlő sejtjeiből kiinduló daganatos megbetegedés.
Leggyakrabban az emlő mirigyszövetéből, illetve a tejutak falát bélelő hámszövetből kiinduló rosszindulatú daganat. Az emlőrák Magyarországon a leggyakrabban előforduló női rosszindulatú daganatos megbetegedés (a bőrdaganatokat leszámítva, amelyeket általában a rákstatisztikákban nem tüntetnek fel a többi daganattal együtt), 2011-ben a Nemzeti Rákregiszter adatai szerint 6923 új emlőrákos beteget diagnosztizáltak. A halálozásokat tekintve pedig a harmadik helyen áll a tüdő- valamint a vastag-és végbélrák mögött, 2012-ben 2096 halálesetet okozott.
Ha a betegséget korán felismerik (a daganat mérete 2 cm-nél kisebb, sem nyirokcsomó-érintettség, sem áttét nincsen), akkor viszonylag jó eséllyel lehet kezelni, későbbi stádiumban azonban a túlélés esélyei rosszabbak (az ötéves túlélés III. stádiumban mintegy 50%, IV. stádiumban 20% alatti). A prognózis számos további tényezőtől is függ, például a daganat szövettani típusától vagy attól, hogy ösztrogén receptor vagy növekedési faktor receptor pozitív tumorról van-e szó.
Európában a rosszindulatú megbetegedések – ezek között az emlőrák is – túlélési esélye tekintetében Magyarország a legrosszabbak közé tartozik. A mellrák a posztmenopauza állapotában lévő nőknél népbetegségi szintre emelkedett az utóbbi időben. Az Országos Onkológiai Intézet felmérése szerint hazánkban élete során minden tizedik nő személyesen is megtapasztalja az emlőrákot. Ennek ellenére a nők többségének nincsen a birtokában elegendő információ a rákos betegségekkel kapcsolatban.

Mivel az emlő férfiakban és nőkben ugyanazokból a szövetekből épül fel, az emlőrák férfiakban is kialakulhat. Férfiaknál a mellrák gyakorisága százada, mint a nőknél, de a rákos esetek túlélési esélye statisztikailag megegyezik a nőknél és a férfiaknál.

Okok:
Azok a nők, akiknek a családjában (nagymama, édesanya, leánytestvér) előfordult mellrák, veszélyeztetettebbek, mint akiknek a családjában nem fordult elő.
A genetikai háttér ezen esetekben a BRCA1 és a BRCA2 gének dominánsan átörökíthető mutációjára vezethető vissza. A genetikailag kódolt esetek jellemzően fiatal korban - 40 év alatt - fordulnak elő.
Kockázati tényezőt jelent, ha a menstruáció 12 évesnél fiatalabb korban kezdődött, ha a változókor 55 éves kor után jelentkezett, ha a nő soha nem szült, vagy első terhességét 30 éves kora felett hordta ki.

Tünetek:
A legjellemzőbb tünet, hogy csomó tapintható az emlőben. Az esetek 80%-ában azonban ez nem jelent rosszindulatú elváltozást. A mellrák tüneteire általában jellemző, hogy a daganatos emlő alakja és mérete megváltozik. Az emlőből váladék távozhat.
Ha a daganat bőrrel történő összekapaszkodása behúzódásokat okoz, az emlőbimbót befelé fordítja, és helyzetét úgy rögzíti. Később a bőr kifekélyesedik.
A fájdalom nem jellemző, korai szakaszban csak az esetek kb. 10%-ában jelentkezik. Legfontosabb az idegentest-érzés, a tapintható, jellegzetes szövettöbblet. A bőrfelszín egyenetlensége, behúzódása, kidudorodása, kifekélyesedése, és a duzzadt, kanyargós vénák megjelenése az emlőn szintén intő jelek. Késői stádiumában a tüneteket főként az áttétek produkálják.

Az Artemisinin hatása az emlőrákra:
Az előzőekben tárgyaltak alapján érthető, hogy az emlőrákos betegek közül sokan szeretnének a hagyományos daganatterápia mellé komplementer terápiát is igénybe venni. Ilyen, ígéretes lehetőségnek tűnik az egynyári üröm (Artemisia annua) nevű cserjéből kivont természetes hatóanyag, az artemisinin, vagy annak kémiailag módosított változatai. Ezt a szert a malária gyógyítására használták, de kiderült, hogy daganatellenes hatása is van. Viszont, mivel malária ellen sokan szedték, bebizonyosodott, hogy az artemisinin biztonságosan szedhető, a citosztatikumoktól eltérően nem okoz súlyos mellékhatásokat vagy szövődményeket.

A daganatellenes hatással számos kutató foglalkozott, és vizsgálta azt állatkísérletben vagy emberi daganatsejteken. Singh és munkatársai tanulmánya szerint az artemisinin szelektív daganatellenes hatása azon alapul, hogy akkor fejti ki sejtpusztító hatását, ha a sejtben a vas koncentrációja magas.
A normál sejtekkel ellentétben a daganatsejtek jó része könnyen vesz fel vasat, és ezért az egészséges sejtekre nem toxikus artemisinin a daganatsejteket magasabb vastartalmuk miatt célzottan elpusztítja. A szerzők az artemisinin daganatellenes hatását egyidejűleg adott, fehérjéhez kötött vassal jelentősen megnövelték, és hatékonyan tudták elpusztítani a sugárrezisztens humán emlőráksejteket.

Gong és munkatársai a módszert továbbfejlesztve olyan molekulákat hoztak létre, amelyekben az artemisinint transzferrinhez (vastartalmú fehérjéhez) kötötték. Ezek a molekulák jelentősen megváltoztatták egyes, a daganat kialakulásban jelentős szerepet játszó gének (pl. c-myc onko-gén, ciklin D1 gén) kifejeződését, míg normál emlősejtekre nem voltak toxikusak.

Efferth és munkatársai számos sejtvonalat vizsgáltak, és ezek közül a leukémia és a vastagbéldaganat mellett a melanoma, emlőrák, petefészekrák, prosztatarák és veserák sejtvonalak is érzékenynek bizonyultak az artesunate-kezelésre, illetve a fentieknél kisebb mértékben érzékenységet mutatott a tüdőrákos sejtvonal is.
Az artemisinin szelektív tumorellenes hatását igazolták Tin és munkatársai is, akik különböző emberi tumorsejtvonalakon tapasztalták az artemisinin sejtosztódást gátló hatását.
A hatást nemcsak sejttenyészetben, hanem állatkísérletekben is igazolták: az artemisinin ugyancsak gátolta az egerekbe ültetett tumorsejtekből kialakuló daganatok növekedését.
Ugyanakkor az artemisinin nem fejtett ki sejtosztódást gátló hatást a vizsgált nem tumoros emlő sejtvonalra. Vizsgálták a sejtosztódást gátló hatás lehetséges mechanizmusait is, és azt találták, hogy ez egyes gének (pl. ciklin E és D1, E2F1) kifejeződésének csökkenése miatt következett be.

A hatásmechanizmus további tisztázásához járultak hozzá Sundar és munkatársai kísérletei, akik megállapították, hogy az artemisinin-kezelés hatására MCF-7 humán emlőráksejtekben megváltozik a sejtfelszíni ösztrogén-receptorok aránya. Az alfa-típusú ösztrogén-receptorok mennyisége jelentősen csökken, ezáltal a kezdeti magas alfa/béta ösztrogén-receptor arány (ami a gyorsan osztódó emlőráksejtekre jellemző) erősen lecsökken, és a béta-típusú receptorok lesznek dominánsak (ez az állapot az egészséges emlőszövetben is az antiproliferatív hatásokkal kapcsolható össze).

Mao és munkatársai az artemisinin félszintetikus, módosított változatát a dihidroartemisinint vizsgálták, és megállapították, hogy erősen gátolja az emlőráksejtek osztódását, részben a sejtciklus megállításával, részben pedig azzal, hogy apoptózist (programozott sejthalált) idéz elő.
Ezek a vizsgálatok azt is feltárták, hogy milyen mechanizmusokon keresztül indukál apoptózist az artemisinin: fokozódott a pro-apoptotikus hatású Bim, és csökkent az antiapoptotikus hatású Bcl-2 gén kifejeződése, valamint nőtt egyes apoptotikus hatású fehérjék (kaszpáz 8, aktivált Bid) mennyisége, illetve a mitokondriumokból történő citokróm c felszabadulás mértéke is.

Az artemisininnek más módosított változatait is vizsgálták, és ezek még az eredeti vegyületnél is hatékonyabbak voltak. Singh és munkatársai például aretmisinin-dimer vegyületekről állapították meg patkány emlőráksejteken, hogy hatékonyabbak a dihidroartemisininnél.
Dadgar és munkatársai pedig nanoméretű, foszfatidilkolinból és polietilénglikolból álló lipid gömböcskékben alkalmazták az artemisinint, aminek a daganatsejtekre kifejtett citotoxikus hatása így erősebbé vált.
További állatkísérletek is megerősítették az artemisinin tumorellenes hatását: Lai és munkatársai kémiai rákkeltő anyaggal indukáltak emlőrákot patkányokban, és azt találták, hogy a karcinogén kezelés időpontjában kezdett artemisinin-kezelés az állatok majdnem felében megelőzte a daganat kialakulását, és a többi állatban pedig szignifikánsan késleltette azt.

Ugyanez a kutatócsoport patkányokban tumorátültetéssel is hasonló eredményeket kapott: az artemisinin jelentősen lassította a daganatok növekedését.
Az artemisinin tehát egy ígéretes lehetőség az emlőrák szupportív terápiájában, hatékonyságára vonatkozóan nemzetközi folyóiratokban számos kutatási eredmény áll rendelkezésre, amelyek egyrészt a daganatsejtekre gyakorolt toxikus vagy sejtosztódást gátló hatását igazolták, másrészt pedig számos olyan molekuláris hatásmechanizmust is feltártak, amelyek a talált daganatellenes hatások tudományos magyarázatául szolgálnak. Ennek a természetes anyagnak további előnye, hogy a citosztatikumokkal ellentétben biztonságosan adható, amit onnan tudunk, hogy malária elleni kezelésként már igen sok ember szedte, tehát e tekintetben bőségesen vannak humán tapasztalatok.

Az Artemisinin hatása az tüdőrákra:
A tüdőrák elsősorban a dohányzókat érinti, de vannak olyan típusai is (pl. adenokarcinoma), amelyek nemdohányzók körében is viszonylag gyakrabban fordulhatnak elő. Sajnos a tüdőrák kezelése még ma, a XXI. században sem megoldott, amit az is mutat, hogy a betegek körében ötéves túlélés 20% alatti. A magas gyakoriságon kívül ehhez jelentősen hozzájárul, hogy a tüdőrák szűrésére sincsen széles körben alkalmazott, megbízható módszer, ami igen korai stádiumban megbízhatóan felismerné a daganatot, amikor még nagy hatékonysággal lehetne kezelni azt.
Mivel az artemisinin vagy félszintetikus változatai különböző állatkísérletek és sejttenyészetben végzett vizsgálatok szerint hatékonynak bizonyultak különböző daganatok ellen, a tüdőrákkal kapcsolatban is számos vizsgálatot végeztek.
Zhou és munkatársai két különböző tüdőtumor-sejtvonalban (ASTC-a-1 és A549) is azt találták, hogy az artesunate-kezelés apoptózist (programozott sejthalált) idézett elő. Azt is vizsgálták, hogy ez a tüdőráksejteket pusztító folyamat milyen mechanizmussal jött létre: az artesunate fokozta egy, az apoptózis létrejöttében kulcsfontosságú gén, a Bak gén kifejeződését. A fentieket megerősítették Lu és munkatársai, akik ugyancsak ASTC-a-1 sejteken találtak apoptotikus hatásúnak egy másik félszintetikus származékot,a dihidroartemisinint.

Hasonló eredményekre jutottak Mu és munkatársai, akik két közleményben is vizsgálták a dihidroartemisinin apoptotikus hatását SPC-a-1 és PC14 tüdőrák-sejtekben. Mindkét sejtvonalon programozott sejthalált idézett elő a dihidroartemisinin, és a kutatók megállapították, hogy ebben egyrészt bizonyos fehérjék mennyiségének megváltozása (survivin) vagy aktiválódása (p38), másrészt pedig a sejten belüli kalciumkoncentráció megemelkedése játszott szerepet.

Igen fontos megfigyelést publikáltak Zhao és munkatársai, akik nem kissejtes tüdőráksejteket vizsgáltak (a tüdőrákok legnagyobb csoportja, amelybe tartozó tumorok elég gyakran rezisztensek a sugárkezelésre), és megállapították, hogy az artemisinin radioszenzitizáló ágensként működött, azaz fokozta a vizsgált sejtvonal (A549) sugárérzékenységét.

Ez a tüdőrákok terápiája szempontjából rendkívül ígéretes eredmény, hiszen arra utal, hogy artemisinin-kezeléssel a sugárterápiára rezisztens tüdőrákok is sugárérzékennyé tehetők, és így kombinált artemisinin/sugárterápiával elpusztíthatók.

Hasonló kölcsönhatást találtak Zhao és munkatársai a dihidroartemisinin és egyes, tüdőrákok kezelésére alkalmazott citosztatikumok között. LLC sejteken vizsgálva a dihidroartemisinin a ciklofoszfamiddal, A549 sejteknél pedig ciszplatinnal kombinációban mutatott erős antitumor-hatást transzplantált tumormodellben. A szerzők szerint ez különösen a nagy és gyorsan növekvő tüdőrákok kezelésénél jelent bíztató új lehetőséget.

Az artemisinint egyébként valószínűleg már az ősi Egyiptomban vagy Kínában is használták terápiás célokra, legalábbis egyes erjesztett, valószínűleg orvosi célra készített italok tartalmazhattak Artemisia annuata kivonatot.
Az artemisinin és származékai a tüdőrák szupportív terápiájában azért is különösen fontosak, mert a tüdőrákos betegek túlélése alacsony, a jelenlegi terápiás módszerek mindenképpen továbbfejlesztésre szorulnak. Az artemisininnel foglalkozó kutatások feltehetően ezért is koncentráltak a hagyományos terápiákkal (sugárterápia vagy kemoterápia) együtt való alkalmazásra, és pontosan ezen a kiemelt területen állapították meg, hogy az artemisinin milyen nagy mértékben növeli meg a hagyományos terápia hatását. Ettől függetlenül az artemisinin több kísérletben önállóan alkalmazva is apoptotikus hatású volt tüdőráksejteken, és mindezt a hagyományos terápia ismert mellékhatásaitól mentesen érte el.